Katar: foci, szivárványok és szívecskék
Azoktól a német labdarúgóktól, akik – még a német sajtó szerint is – bolondot csináltak magukból. A pályán félig leguggoltak és befogták a szájukat: így próbáltak tiltakozni… Mi ellen is? Hogy Katar – és a FIFA, azaz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség – nem engedélyezte, hogy a sportolók a pályán letérdeljenek, vagy szivárványos karszalagot biggyesszenek magukra. A szivárvány a jobbára a homoszexuális közösségek által kisajátított szimbólum. A letérdelés a rémes amerikai divat: a Fekete Életek Számítanak nevű, balradikális, helyenként a fehérek elleni fajgyűlöletbe is átcsapó mozgalom egyik – ha nem is jelképe, de – ismertetőjele. Aki letérdel, az bocsánatot kér azért, mert fehér a bőre, és ez pillanatnyilag, bizonyos helyeken és körökben, eredendő bűnnek számít. Ha fekete létére térdel le valaki, akkor a mozdulat a szolidaritást jelzi a feketékkel, akik ugyebár, az ő felfogásuk szerint, mindig és mindenütt elnyomottak, háttérbe szorítottak, megalázottak; lett légyen szó akár Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszterről, vagy a néhai Colin Powellről, aki szintén külügyminisztere volt az Egyesült Államoknak.
Szóval, a focivébé előtt Katar azt mondta: nincs letérdelés, nincs szivárványszín, nincs politikai üzengetés, itt kérem szépen, sport van! Így is lett, egyedül a németek morogtak. Sőt, az egyik német tévé tudósítója szivárványszínű szalag helyett szívecskés szalagot kötött a felkarjára, német földön kocsmák bojkottálták a vébét és több német szervezet tiltakozott a katari emberi jogi helyzet miatt. Még Robert Habeck német alkancellár és gazdasági miniszter is vette magának a bátorságot, hogy véleményezze Katart: azt találta mondani, hogy butaság volt ennek a parányi emírségnek ítélni a focivébé megrendezésének jogát, és ennek hátterében szerinte csakis valamiféle korrupció lehet. Ezt az a Habeck fejtegette, aki márciusban Katarban járt egy esetleges gázszerződés ügyében és az egyik, a világsajtót bejárt fotó tanúsága szerint, szinte hétrét görnyedt vendéglátói előtt. Igaz, még így sem sikerült nyélbe ütnie az ügyletet.
S miközben a német alkancellár most, a vébé idején, beszólogatott Katarnak, felettese, Olaf Scholz kancellár, megkötötte az óriási, hosszútávú gázmegállapodást Katarral. Dohában, az emírség fővárosában. A katari energiaügyi miniszter jelentette be, hogy 15 évre szóló egyezményt írtak alá cseppfolyós földgáz szállításáról.
Tanulsága persze sokféle van ennek a térdelgetős-karszalagosdis nagyképűségnek. De a legalapvetőbb talán az, hogy ha valahová megy az ember vendégként – akár sportolóként, akár üzletemberként –, akkor tiszteletben tartja a vendéglátó ország hagyományait és vallásait, betartja a törvényeit és a szokásait, s nem szólja le és nem oktatja ki a helybélieket. Ráadásul Katar nem mutatta magát másnak, mint amilyen. Tudni lehetett, hogy bünteti a kábítószer-kereskedelmet, de még a birtoklását is, hogy tilos nyilvános helyen alkoholt fogyasztani, erre csakis a megjelölt szállodai éttermekben és bárokban van mód, a vendégmunkások pedig külön engedéllyel rendelkeznek a szeszvásárláshoz. Tiltott a házasság nélküli együttélés, ha például egy nő várandós lesz, akkor az orvos az első vizsgálat alkalmával elkéri a házasságát igazoló okiratot, s a születési anyakönyvi kivonathoz minden esetben mellékelni kell a házassági anyakönyvi kivonatot is. Ellenkező esetben mind a férfi, mind a nő büntetésre, akár börtönbüntetésre is számíthat. A nyílt homoszexuális kapcsolat szintén törvényellenes, a nem muszlimokat pénzbüntetéstől hét évig terjedő börtönnel, a muszlimokat pedig akár megkövezéssel is sújthatják.
Ezek után persze óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés: azok, akik olyan nagyon szorgalmazzák az európaitól teljesen eltérő, teljesen más kultúrájú – például muszlim – tömegek bevándoroltatását Európába, vajon mit szólnak majd, amikor ezek a rétegek – amikor már kellően nagy lélekszámban találnak új otthonra itt – szabják meg majd az európai országokban a törvényeket és az értékrendet?
Amúgy Katarban a meghökkentő meccsek és a kínos beszólások mellett, eddig csuda dolgok is történtek. A Katar-Ecuador mérkőzés után, amely a focivébé első nagy meccse volt, japán nemzeti színekkel ékesített trikójú emberek lepték el a stadiont, és – sebesen tisztogatni kezdték a nézőteret. Gyűjtögették az elhajigált flakonokat, felszedegették az uzsonnás zacskókat és kisebb-nagyobb hulladékokat. Alaposan kitakarították a stadiont. Kiderült, hogy japán szurkolók.
„Mi kérem, japánok vagyunk, és egyetlen darabka szemetet sem akarunk itt hagyni, tiszteletet akarunk mutatni a hely és a helybéliek iránt” – szerénykedtek a takarító szurkolók egy Bahreinből érkezett, helyi influenszernek. Omar al-Faruk videóra vette és az egyik portálon meg is osztotta a japán szorgoskodást. A felvételeket milliók látták, a japánoknak óriási sikerük lett. A japán labdarúgó csapat egyébként 2-1-re verte meg a német válogatottat. Erre mondta azt a belga válogatott csapatkapitánya, hogy a németek is jobban tették volna, ha inkább a focival foglalkoznak…
Fotó: EPA/Friedemann Vogel