Josh Hawley igazsága

Jó ideje azonban a saját pártját is ostorozza, legalábbis azon párttársait, akik szerinte fontosabbnak tartják külföldre nyomatni a nagy segítséget, ahelyett, hogy az amerikai emberek érdekeit tekintenék elsődlegesnek.

Az elégedetlenségét szívesen meg is magyarázza: előadásokon és cikkekben. Az első, ezzel kapcsolatos cikke, amely a Compact című amerikai konzervatív online magazinban jelent meg, nagy feltűnést is keltett.

Josh Hawley ugyanis részletesen kifejti-elmagyarázza, hogy szerinte miért kártékony horribilis összegekkel támogatni Ukrajna háborúját. Kifejezetten bosszantja őt, hogy a Biden-kormányzat – egyes republikánus politikusok támogatásával – egymás után bocsát kongresszusi szavazásra Ukrajnának szánt segélycsomagokat. „Önmagában már az összegek is megdöbbentők” – jelentette ki Hawley szenátor, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok a többszörösét adja Ukrajnának, mint amit egész Európa juttatott Kijevnek. S ezekből az összegekből például minden egyes amerikai katonának tisztes fizetésemelést lehetne adni, vagy akár kétszer is felépíthetnék belőle a migránsok beözönlésétől védő falat Amerika déli határain. 

Josh Hawley szerint „ez több, mint célzott katonai támogatás”. Úgy gondolja, hogy Washington e segélycsomagokkal kliens-államként kezeli Ukrajnát.

A republikánus politikus mindezért a wilsoni globalizmust emlegető amerikai politikusokat okolja Ezek a politikusok – demokrata pártiak és republikánusok egyaránt – amellett kardoskodnak, hogy át kell alakítaniuk a világot. Woodrow Wilson, az 1912-ben megválasztott amerikai elnök volt az amerikai történelem első olyan jelentő személyisége, aki nem kedvelte a független nemzetállamok világrendjét, mert szerinte ez túl gyakran okozott háborút, és a szuverén nemzetek közötti versenyt a kölcsönös együttműködés és nemzetközi jog globális rendszerével váltotta volna fel. És nagyon erélyesen támogatta a demokrácia előmozdítását – külföldön.

Ennek a wilsoni globalizmusnak – amerikai történészek és politikusok, így Hawley szerint is – van baloldali és jobboldali változata is az Egyesült Államokban. A baloldali a multilateralizmus, amely nemzetek feletti szervezeteket, nemzetközi intézményeket, például nemzetközi bíróságokat helyezne a szuverén nemzet fölé; a jobboldali globalizmus pedig az úgynevezett nemzetépítést erőlteti, persze ezt is külföldön, mert az Egyesült Államok erre hivatkozva formálna saját képére más nemzeteket.

Voltak is erre erős törekvések, láttuk az elmúlt években; George W. Bush elnöksége idején például, és csúfosan meg is buktak, akár Irakban vagy akár afgán földön, ahol az amerikaiak 787 millió dollárt költöttek gender-programokra, miközben a dari és a pastu nyelvben – a két fő helyi nyelvben – nincsenek is szavak, kifejezések a genderre...

Mielőtt máshol „nemzetet építenénk”, biztonságos amerikai iskolákat kellene építenünk!– fogalmazott a minap Donald Trump volt elnök, aki a többi között arra is felszólította a Kongresszust, hogy inkább az amerikai iskolák biztonságosságának megteremtését finanszírozzák, ez legyen a fontosabb, s ne az Ukrajnának küldött katonai segély.

Persze, nem csak Josh Hawley morog Ukrajna túlzónak tartott amerikai támogatása miatt. Nemrégiben a baloldali-liberális The New York Times újságírója is figyelmeztető cikket tett közzé.

Tom Stevenson – aki egyébként az ukrajnai háború első napjaiban a helyszínről tudósított – úgy vélekedett, hogy a háború elején a nyugati, és benne az amerikai támogatás célja az orosz támadás elleni védekezés volt; később azonban megváltozott ez a cél. A mai szándék: Oroszország felmorzsolása, azaz nagyon jelentős meggyöngítése.

Ezt Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter ki is mondta, Nancy Pelosi, a most leköszönő demokrata párti házelnök pedig egyenesen arról fecsegett, hogy Ukrajna „a világ demokráciáját” védi. S ma már nemcsak légvédelmi rendszereket és páncéltörőket szállítanak Ukrajnának, hanem Washington nagyon fontos hírszerzési információkat is megoszt Kijevvel. A Pentagon, az amerikai védelmi minisztérium is csupán a megosztás mértékét vitatja.

S ma már jószerével nincsenek diplomáciai erőfeszítések sem a konfliktus lezárására. Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője a minap arról beszélt, hogy a háború évekig elhúzódhat, és az Egyesült Államok akár tevőlegesen is részese lehet.

Mindazonáltal az ukrajnai háború támogatása egyre veszedelmesebb az amerikai kormányzat számára is, és ezt Joe Biden elnök is tudhatja. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter még az idei davosi fórumon vetette fel, hogy Ukrajnának a békesség érdekében le kellene mondania némi területéről, maga Biden pedig egyszer már, újságírói kérdésre válaszolva, nem zárta ki, hogy Ukrajnának végül le kell majd mondania területekről…

Csak remélni lehet, hogy Biden ezt időközben nem felejtette el… Annál is inkább, mert minél több és kifinomultabb fegyvert kap Ukrajna, annál jobban aktivizálja magát Oroszország, hosszas mocsárháborúba fullasztva a térséget, Európát és a világot pedig a háború miatti energetikai és élelmiszerválságba taszítva.