Európai Unió: menetelés az anarchiába

A svájci kormány ugyanis rendelettervezetet adott ki, amelynek értelmében börtönbüntetést kockáztat az, aki az idén megszegi a fűtési előírásokat – adta hírül az egyik svájci lap, a francia nyelvű Blick. A portál beszámolója szerint a szabályozás akkor lép életbe, ha a kabinet országos „energia-vészhelyzetet” hirdet és korlátozza a háztartásonként elfogyasztható energia mennyiségét – ami korántsem elképzelhetetlen.

Ha életbe lépnek a szigorú szabályok, a gázzal fűtött épületeket tilos lesz 19 foknál melegebbre fűteni, a meleg vizet maximum 60 fokig lehet forralni, az energiaigényes fűtőberendezések használata pedig tilos lesz. Emellett a magánotthonokban lévő medencéknek és szaunáknak sem szabad üzemelniük. Guy Parmelin, gazdasági és oktatási miniszter azért – mintegy megnyugtatásul – közölte, hogy a berni kormányzat nem küld minden házba ellenőröket, „csak” szúrópróbaszerű ellenőrzésekre lehet számítani.

Svájc a világ egyik leggazdagabb országa, és nem is az Európai Unió tagja. De az Európai Unió Oroszország ellen hozott szankciói egész Európát sújtják; sokkal jobban, mint Oroszországot.

Európa lábon lövi magát a szankciókkal, Európa öngyilkosságot követ el a büntető intézkedésekkel – ezek a megállapítások, bizony, ma már közhelyek. Az Unió döntéshozó politikusai szépelegnek, és azt mondják, hogy az oroszellenes szankciók még nem hozták meg a kívánt eredményeket. Valójában azonban nem működnek ezek a szankciók; Oroszország gazdagszik, több európai állam gazdasága pedig összeomlás előtt áll. Az UnHerd című, brit online magazin a napokban úgy fogalmazott: „az Európai Unió alvajáróként menetel az anarchiába”.

Miközben minden figyelem – vagy csaknem minden figyelem – az olasz választásokra irányult, és a várható olasz kormány lehetséges politikai döntéseit vizslatja, Európának jóval nagyobb gondja van, mint a várható jobbközép kormány Itáliában. Az önmagára mért energetikai válság már az egész kontinensen érezhető, és több tucat vállalat zárt be, egyelőre jószerével csak olyanok, amelyeknek nagy az energia-igényük. Egész iparágak kerültek bajba: például az üvegipar, az acélipar, az alumíniumipar, vagy a műtrágyagyártás. Ezrek veszítik el megélhetésüket, és várhatóan további tízezreket bocsátanak majd el. A „szerencsésebbeket” kényszerszabadságra küldik.

A horgany, az alumínium és az alumínium-ötvözetek termelését csökkentették, sok helyütt 50 százalékkal, ennek következtében az európai acélipar, autógyártás és építőipar máris komoly hiánnyal küszködik, és Kínából vagy máshonnan próbálja kompenzálni a zavarokat. Közben a spanyol, olasz, francia és német acélüzemek már lassítják a termelésüket, vagy teljesen le is álltak. Több, mint kéttucatnyi vállalatról van szó. A műtrágyaipar, amely nagyon nagymértékben függ a földgáztól, még nagyobb bajban van. Az európai termelés több mint kétharmada – mintegy 30 gyár – már leállt. A német vegyipari óriás cég, a BASF mintegy 80 országban lévő üzemében állította le átmenetileg a termelést, és további 100 gyárában lassít, attól függően, hogy hogyan alakulnak a földgázárak.

A műtrágyagyártás leállásának drámai következményei vannak az európai gazdák számára, és mindennek hatásai Európa határain kívül is érezhetők lesznek. A szakemberek globális élelmiszerhiányra számítanak. De az észak- és nyugat-európai gazdák, kivált a zöldségtermelők, nem „csak” a műtrágyahiány miatt aggódnak: azt fontolgatják, hogy felhagynak a termesztéssel. A bénító energiaárak miatt ugyanis nem tudják fűteni az üvegházakat és nem tudják hűtőben tárolni a begyűjtött termést, a csomagolási és szállítási költségekről nem is beszélve. A melegházi növénytermesztéssel foglalkozó Glastuinbouw Nederland nevű holland mezőgazdasági cégcsoport például azt közölte, hogy háromezer tagjának mintegy 40 százaléka (!) csüggesztő anyag helyzettől szenved. Mindez újabb élelmiszerellátási nehézségekkel és még magasabb élelmiszerárakkal fenyeget, s ez a csillagászati energiaszámlákkal párosulva várhatóan európaiak millióit taszítja szegénységbe. Vagyis az európai energetikai és megélhetési válság egyenesen humanitárius válságba zuhanhat.

A Shell igazgatója, Ben van Beurden, még augusztus végén, egy norvégiai sajtókonferencián azt jósolta: ha az Európai Unió kitart amellett, hogy teljesen leváljon az orosz energiahordozókról, akkor a kontinensnek, ahogyan fogalmazott, „valószínűleg több kemény tele lesz még, mire megoldást talál”…

Kiemelt kép: Az emelkedő energiaárak ellen tüntetnek Rómában 2022. október 3-án – MTI/EPA/ANSA/Massimo Percossi