Az adásban a műsorvezető az ukrajnai háborúról csevegett, az olasz kulturális és közélet ismert személyiségeivel. Meghívta Al Banót, a híres táncdalénekest, Giampiero Mughini színész-műsorvezetőt, és Vittorio Sgarbit, aki politikus és művészettörténész, kultuszminiszter is volt Berlusconi egyik kormányában, okos és művelt ember.  

A műsorban számon kérték Al Banót, hogy évekkel ezelőtt miért is énekelt Moszkvában Putyinnak. Nem számított, hogy mások is „énekeltek Putyinnak”, sőt, hírességek csápoltak – még 2012-ben – amikor Vlagyimir Vlagyimirovics, a Blueberry Hillt dalolta, és a francia Alain Delon, az amerikai Goldie Hawn és Kurt Russell, vagy a szintén világsztár Kevin Costner tapsolt és éljenzett neki...

Most, a háború miatt nem menne énekelni Oroszországba – érzékeltette Al Bano. Erre Vittorio Sgarbi, a politikus és művészettörténész kikelt magából. „Az még hagyján, hogy Al Bano most nem menne Oroszországba énekelni, de hogy orosz énekművész nem léphet fel Itáliában, az bizony a fasizmus egyik formája” – fogalmazott Sgarbi. Hozzátette, hogy szerinte az is a fasizmus egyik formája, hogy orosz karmester nem vezényelhet, orosz balettművész nem táncolhat, vagy orosz sportoló nem versenyezhet olasz földön, csakis azért, mert orosz. „Ez tűrhetetlen. Ők művészek, akiknek emberi méltóságuk van és szeretik a művészetet” – fogalmazott Sgarbi. A közönség tombolva tapsolt és a pódiumon ülő meghívott vendégek is megtapsolták a mondottakat. Ekkor, némi vita után, a 81 éves Mughini, a színész, korát meghazudtoló agresszivitással felállt a székéből és – nekiment Sgarbinak. A földre taszította, úgy, hogy a volt miniszternek még a szemüvege is repült.  Közben mindketten rémes trágárságokat, ocsmány szavakat vágtak egymás fejéhez. A műsorvezető nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

Valójában nehéz is mit kezdeni ezzel. Az ilyen skandalumok csak még hangsúlyosabbá teszik a kérdést: vajon kinek a háborúja ez? Mármint az ukrajnai háború? Érdemes-e tiszteletre méltó európaiaknak összeveszniük ezen?