Bideni hübrisz és magyar ’56

Lengyelország ellenáll, de mit mondotok Magyarországról?”.  Azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy a NATO egyes tagországaiban úgymond „szélsőjobboldali elmozdulás” kockázata tapasztalható. Ismét flottul megemlítette Magyarországot, és hozzá Itáliát, és Spanyolországot is. Az olaszoknál, mint emlékszünk, néhány nappal ezelőtt fényes választási győzelmet aratott a jobbközép erők koalíciója, spanyol földön pedig jövőre lesznek választások és várhatóan a jobb győz ott is, mármint a jobboldal, legalábbis ezt vetíti előre, hogy az idén Andalúziában, a legnépesebb spanyol tartományban tartott választásokon történelminek nevezhető jobboldali győzelem született.  

De azért véssük emlékezetünkbe azt is, hogy az egyre radikálisabban baloldalivá váló amerikai Demokrata Párt – és így Biden elnök – szemében a „normális” jobboldal, a jobbközép minősül szélsőjobbnak. Biden még szeptember első napjaiban, az egyik philadelphiai rendezvényen a saját honfitársait – azokat, akik Donald Trumppal rokonszenveznek – képes volt a köztársaságot veszélyeztető szélsőségeseknek minősíteni, sőt, mint fogalmazott, „eljegyezték magukat a fél-fasizmussal”. Arra nem vette a fáradságot, hogy megmondja, hogy mit jelent a „fél-fasizmus”.

Joe Biden amerikai elnök (Fotó: MTI/EPA/Carloine Brehman)

Intenzív és időnként irracionális ez a radikális aktivizmus, ez a nyomásgyakorlás. Tudjuk miért: a jobboldali kormányok többnyire a nemzeti érdekeket tartják elsődlegesnek, s ennek okán bátrak, nem alkusznak, nem veszik át a rájuk erőszakolni kívánt szokásokat, életmódot, nyelvezetet. A magyarok például magyarként akarnak élni a hazájukban. Ez egyben függetlenséget, egyéni és közösségi szabadságot is jelent, és persze – cselekvési autonómiát.

Az ellenünk folyó ideológiai támadásnak ezúttal van másik oka is: Ukrajna, az ukrajnai háború – amelyből Budapest ki akar maradni és a jelenlegi washingtoni kormányzat (és Európa) „nógatása” ellenére is kimarad.

Támadnak annak ellenére is, hogy Magyarország hűséges tagja a NATO-nak, elítéli az orosz agressziót, de a saját érdekeinek is megfelelően a tűzszünet és a béketárgyalások híve.

Washington egyébként is kétarcú és kettős mércével mér. Nem segít, ha szükség lenne rá, és beavatkozik, ahol vélt érdekeit akarja érvényesíteni, bármilyen áron. Ezt nem árt ismételten tudatosítani mostanság, október 23-a ünnepe után és november 4-e gyásznapja előtt. 

Hatvanhat évvel ezelőtt, amikor az akkori Szovjetunió Vörös Hadseregének tankjai eltiporták a magyar szabadságharcot és a szabadságharcosokat, Dwight Eisenhower, akkori amerikai elnök az ujját sem mozdította a magyarokért. „America first”, mondhatták Washingtonban, vagyis az amerikai érdek mindenekelőtt, fontosabb a magyarok nemes harcánál. De Lyndon B. Johnson elnök sem tett semmit a cseh patriótákért 1968-ban, és az amúgy nagyszerű Ronald Reagan eleinte, még 1981-ben, csak remek közleményeket tett közzé és Xerox-gépeket küldött lengyel földre a Szolidaritásnak. Jó, ott volt a jaltai egyezmény, de ebbe most ne menjünk bele. Reagant egyébként 1990-ben Moszkvában már úgy ünnepelték, hogy igaza volt a gonosz birodalma elleni küzdelmében.

A hidegháború vége, a valahai Szovjetunió szétesése után azonban az Egyesült Államok szinte egyedüli szuperhatalomként tett-vett a nemzetközi színtéren. Voltak nemes akciói és hazugak és kártékonyak is. Mindahányszor leginkább a saját vélt vagy valós érdekeinek megfelelően cselekedett. Intervenciót hajtott végre Szomáliában, hazugságra alapozva indított háborút Irakban, a jemeni polgárháborúban közvetve támogatja az egyik felet. „Ha erőt kell alkalmaznunk, az azért van, mert Amerika vagyunk. Nélkülözhetetlen nemzet vagyunk. Kimagaslunk” – ezt még a néhai Madeleine Albright, Bill Clinton kormányzatának egyébként többször is cinizmusát bizonyító külügyminisztere mondta. S mintha ez a hübrisz jelenne meg mostanság is.

A hübrisz ára Amerika lelke. Kérdéses azonban, hogy vajon nem túl magas-e ez az ár a demokratikus és szabad Amerika lelkéért. Meg különben is, Nagy Frigyes porosz királlyal szólva: „Az, aki mindent meg akar védeni, semmit sem véd meg”…