A vizet prédikáló politikusok szemforgatása

Macron a mindenkori francia elnökök nyári rezidenciáján, Fort de Bréganconban üdült a feleségével együtt, amikor a lesipuskás fotósok lekapták őt. Még környezetvédő francia politikusok is élesen bírálták. Sandrine Rousseau, az Európa ökológiája - a Zöldek nevű francia balközép párt parlamenti képviselője még azért is külön ostorozta az államfőt, hogy a jet skivel károsítja a környezetet. „Ez megerősíti azt az állandó benyomást, hogy nem érti a klímaváltozást, és manapság ezt nem érteni bűntett” – fogalmazott a francia nemzetgyűlés tagja.

Macron persze nem követett el bűntettet. „Csak” hányaveti volt, és vizet prédikált, miközben bort hörpögött. Mint oly’ sok más politikus többnyire az elit tagjai közül, szinte országtól, nemzeti hovatartozástól függetlenül.

Emmanuel Macron francia elnök (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Két éve például, az amerikai elnökválasztási kampány hajrájában, demokrata párti politikusok prédikáltak a visszafogottság erényéről és a társadalmi sokszínűség fontosságáról, miközben egyikük sem élt ennek megfelelően. Bernie Sanders, független, de a demokratákkal szavazó vermonti szenátor például régóta olyan negyedben él, ahol a lakosság alig 5 százaléka fekete. A magát szocialistának mondó szenátor fehérek lakta, konzervatív elővárost választott otthonául, ahová baloldaliak csak nemrégiben kezdtek el lassan beköltözni. Ugyanez derült ki a demokrata párti Elizabeth Warren massachusettsi szenátorról, aki három és félmillió dolláros, viktoriánus házban él a massachusettsi Cambridge-ben. A jelenlegi elnök, Joe Biden még szenátorként szerette azt hirdetni magáról, hogy ő „Middle Class Joe”, vagyis középosztálybeli, „átlagos Jancsi”. A háza Delaware államban van, de – mielőtt a Fehér Házba költözött – a Washington melletti, virginiai McLeanben is bérelt házat, a The Washington Post szerint havi húszezer dollárért. McLean a dúsgazdag elit kisvárosa, az ott élőknek csak 2 százaléka fekete.

Igaz, amíg rendben mennek az ország dolgai, működik a gazdaság és nem kell mély és egzisztenciális válsággal kínlódni, addig a vizet prédikálók álszentségét sem szokták különösebben feszegetni. Mostanság azonban energia-válsággal küszködik a világ, elsősorban is Európa, klímaválságtól is óvnak bennünket, és folyton folyvást azt hallgatjuk, hogy spórolni kell, megóvni a bolygót, fázni az állítólagos szabadságért, megmutatni Oroszországnak, hogy fúj! Ne mosakodjunk, ne fűtsünk és a hőségben csavarjuk le a klímaberendezést is – oktatgatnak bennünket.

A francia elnök, Macron például azt találta mondani, hogy a franciáknak el kell fogadniuk, hogy a szabadságnak ára van. Az elnök az ukrajnai háború miatti további szigorításokról beszélt a minap, és kijelentette: „az embereknek komoly lelkierőre lesz szükségük, hogy szembenézzenek a most következő időszakkal”. Még azt is hozzátette: ne akarjanak könnyebb utat választani. Merthogy a szabadságnak és – mint fogalmazott – „az értékeinknek” ára van.

Az árat a német politikusok némelyike is igyekszik nem önmaga megfizetni. A német lapok, szintén a nyáron, bő terjedelemben számoltak be arról, hogy a szövetségi pénzügyminiszter, a 43 éves Christian Lindner megnősült. Dagmar Rosenfelddel tartott esküvőjét és lagziját a gazdagok kedvelte Sylt szigetén rendezte, a tudósítások szerint ott volt a német politikai elit java, köztük Olaf Scholz kancellár, vagy az ellenzéki CDU vezetője, Friedrich Merz is. A vendégsereg biztonságáról az adófizetők pénzéből finanszírozták a biztonságiakat.

Az esküvői pompa költségeiről a szövetségi parlamentben, a Bundestagban fel is tett kérdést az egyik baloldali képviselő. Nem kapott választ, illetve csak annyit, hogy ez a magasrangú politikusoknak „jár”.

A választóknak pedig a szájuk jár. És még csak fel sem róhatják nagyon a politikusaiknak, hogy vizet prédikálnak és bort isznak,  hiszen ők választották meg őket…